.. egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már
mindig fáj a búcsúzás, engem meg rendszerint búcsúra kényszerít az élet.
most éppen itt ülök a nappali sarkába a barna bőrkanapén, és bőgök. nemtudom pontosan mi hozta ezt most ki,
talán az hogy nem találkozhatok a barátommal, mielőtt elmenne. talán az is, hogy egyedül érzem magam, pedig nem vagyok egyedül. nap mint nap velem vannak olyan emberek akik szeretnek, és nem hagyják, hogy rossz kedvem legyen. azt hiszem ez a blogolás sem megy most tovább...
Csak amig hevít a láz, belül éget, amitől szíved repít tééged..néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj!
Utolsó kommentek