missnine ♥

a könyvek, a bölcsességek, a sok sok tanács.. mind a fájdalomból születik. 
sokkal könnyebb a fájdalomról írni, mint a boldogságról. de ez miért van így? 
az ember, aki kiírja magából a fájdalmat, megkönnyebbül.. na persze nem teljesen, de jobb neki.

az, aki elolvassa, könnyebben beletudja képzelni magát a fájdalomba, mintsem hogy örömöt éljen át egy írás alapján. mert ugye, ki az aki még nem élt át fájdalmat az életében.. ilyenkor ha valami hasonlót olvas/lát.. a saját fájása fáj. az örömnél persze, nem biztos hogy van olyan saját öröme amit érezhet.

becsülöm azt, aki áttudja adni az örömét, akár itt akár máshol. nagyon nagyon nehéz. 
életünk során annyi sebet, annyi fájdalmat cipelünk magunkkal, hogy csoda hogy elbírja a hátunk.
vagy a szívünk. az életem során, annyi darab tört le a szívemből, hogy alig van már amivel tovább éljek.

de kell hinnem hogy egyszer eljön a saját boldogságom. egyszer majd, nem kell küzdeni a szeretetért, egyszer majd szeretni fognak magam miatt.. egyszer majd szeretni fogják azt az énem, amit nem ismernek sokan. egyszer majd én fogom a világot jelenteni valakinek. legalábbis remélem.

egyszer eljön az az ember, akinek tele lesz a zsebe sebtapasszal, és majd azt mondja.. :

"igen.. vannak nehézségek az életben.. de annyi szépség vár még.."