missnine ♥

" A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a
semmiért adja oda magát, és mindennap némán
imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással,
megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet
nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a
sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem
merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni
maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a
szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az
érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják
önmagukat az alapvető szükségleteiktől.
Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és
egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az
idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak
boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan
éheztek. Éheztek egy csókra, egy szenvedélyes
szeretkezésre, ölelésre, jó szóra, köszönetre.
Elvették tőlük, mi több, ők adták önzetlenül oda a
fiatalságukat, az idejüket, és nem merték megkérni saját
maguk árát. "