..túlélésének kulcsa, a tagadás.
tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk, tagadjuk, hogy félünk, tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért.. és legfőképpen pedig tagadjuk, hogy tagadunk.
csak azt látjuk, amit látni akarunk, és azt hisszük el, amit elakarunk hinni.
ez működik. annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük,
hogy a hazugság az igazság. addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat.
még akkorse ha ott van az orrunk előtt.
néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe.
és mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk.
a színlelés világa egy ketrec, és nem gubó. csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat.
fáradtak vagyunk. félünk. a tagadás nem változtat az igazságon.
előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást, és emelt fővel, villámló szemmel
nézni szembe a világgal. ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad.
de vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?
ketrec és nem gubó.
2010.05.12. 16:34 :: csillaglány
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dooriii.blog.hu/api/trackback/id/tr171997597
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek