missnine ♥

emlékszem minden rosszra és jóra.
minden egyes szóra amit mondtál nekem.
minden egyes undorító ocsmány mocskos szóra is.
de ahogy nézem magunkat.. azt hiszem szerettél.
legalábbis ezzel áltatom magam.
nézem a képet..és ott van az a mosoly, az a zavarban lévő félmosoly minden képen.. vagy a kezed, ahogy fogsz.

azt hiszem boldog voltál. egy kicsit.

mint amennyire én. vagy mint amennyire egy ember ilyen kis időre boldog lehet.
emlékszem minden egyes álomra amiből felriadtam, és napokig nem tudtam elfelejteni egy percre sem. a rémültségre, hogy bajod esett, a kétségbeesésre, hogy sírsz, a fájdalomra, ahogy azt mondod nem kellek már, a kimerülésre, ahogy nem birom abbahagyni a sírást, a határozottságra, hogy befejezem.

de legfőképpen.. a szenvedélyre. a szenvedélyre, ami ott volt minden egyes érintésben, minden egyes kimondott haragos szóban. minden pillantásban.. és mert ott volt.. ott volt a bizsergés. az a szúró érzés, ami megmagyarázhatatlan. egy kézfogástól, az illatodtól, attól a hülye krémtől..bármitől. de volt.

nem voltunk mások. csak két ember, aki úgy vágyott egymásra mint senki.. egy csókért feladtunk volna mindent. azokért a csókokért ott a kisszobában. a telihold alatt..

ezekre mind emlékszen.. de kezdem elfelejteni a barázdákat az arcodon, a vonalakat a szemedben, a hajad illatát.

csak múljon el belőlem, úgy ahogy belőled. így, hogy tudom, elmúlt a varázs, és hogy te mindezekre már nem emlékszel, nem akarom. mondd el hogy csináltad. hátha bejön.