hm.. szar dolognak érzem, hogy a mellettem lévő emberek nem figyelnek oda a részletekre. csak így eszembejutott ma, hogy vannak olyan apróságok amiket úgy szeretek, de tényleg hétköznapi dolgok, és másoknak ez olyan általános dolog h meg se jegyzik.
volt egy ember az életemben, aki tényleg megjegyzett rólam minden kis apróságot.. de ennek az embernek is addig voltam érdekes amíg bizonyossá nem vált a számára hogy barátságtól nincs több.
néha ez az ember hiányzik, mert meglepett ezekkel az apróságokkal a legváratlanabb helyzetekben.
sajnálom hogy így eltávolodtunk és azt is sajnálom hogy ennyire elfajult a helyzet. lehetnénk normálisak is nemigaz? de nem ez a lényeg. hanem maga a dolog amit érzek. ami üres.
mondd, te emlékszel arra amikor azt mondtam hogy szeretek a kocsiból kibambulni miközbe szól a zene?
emlékszel arra, hogy vasárnaponta sosem tudok aludni?
[ ha tényleg tudni akarod, ha tényleg láthatóvá tennéd akkor nem mutogatom a hátam, belőlem olvass, de mélyre nézz.. ]
Utolsó kommentek