missnine ♥

várok valami.. csodát azt hiszem. 

olyan hihetetlen, hogy amikor már "tisztázva" van a helyzet, még akkoris reménykedik az ember. 
hiszen feketén-fehéren levolt irva... hogy NEM. se több, se kevesebb.. volt egy kis mellékrizsa, 
de ugye azt tudja mindenki, hogy csak szépítő körülmény. de ilyen nincs. vagy igen vagy nem. 
valahogy rájöttem, hogy  3év fáradozás egy kapcsolatban és a csalódás annyira kivett, hogy
nemtudok se bízni senkiben, sem többet remélni senkitől. mert amikor eljön az a pillanat, hogy 
mégis valakire úgy tudok ránézni, ahogy kell.. akkor valami történik.
keletkezik egy törés. minden ami egész volt addig, az eltörik, szertefoszlik, és eltünik örökre. 
nem akarom ezt mindig átélni. csak kérdezgetem magamtól... mi a hiba? de nem jövök rá.
tudtam, hogy abban a pillanatban mikor megcsókol, újra magához köt. 
és ugyanaz történt még régen, vagyis újra semmi. 
ő volt az az ember, akinek minden szaván nevettem.. akire mindig csak mosolyogtam.
akinek odavoltam a hangjáért, bármikor felhívtam valahogy megnyugodtam amint meghallottam. 
boldog voltam azokban a kis telefonhívásokban, és a rövidke találkákkor.
de ez mind tovaszáll..vagy szállt már. volt egy elképzelésem.. a boldogságról. és arról, hogy 
mi mindent akarok vele/tőle. ebből az álomból fel kell ébresztenem magam.. mint a rémálmaimból hajnalban. de lehet, hogy még dédelgetem magamnak egy kicsit, mivel most semmi másra nincsen szükségem. 

melletted akarok felkelni reggel.

"Arra gondolok, amikor nem tudod megfejteni a másikat, nem tudod ő mit gondol, mit érez, de azt tudod, hogy van valami. Aztán mégsem történik semmi. Eltervezel valamit, megálmodsz pillanatokat találkozásokat, mondatokat, vallomásokat, csókokat, öleléseket, és nem történnek meg. Soha sem az történik, amit eltervezel. És ilyenkor mit érzel? Hatalmas csalódást. Összetörsz, lehet, hogy nem tudatosan, de folyton csak ezt kérdezed magadtól és az élettől – miért nem történik meg végre egyszer úgy, ahogyan én elterveztem. Annyira boldoggá tenne. De ez nem az élet. Az élet kiszámíthatatlan, soha nem tudhatod mi a terve, egy biztos: nem az, amit te elterveztél. Ne tervezz. Semmi értelme, csak magadat kínzod vele. És addig is, élj a pillanatnak, mert hidd el, előbb, vagy utóbb mindenre fény derül, lehet, hogy hetekkel, lehet, hogy évekkel később jössz rá a dolgok értelmére és fejet hajtasz az élet felett, mert lehet, hogy akkor, abban a pillanatban életmentő lesz számodra."