missnine ♥

való igaz.. ha valakid elköltözik, minden megváltozik.. mindegy hogy hová, de el a közeledből. persze, barátok maradtok.. mert barátok vagyunk még a mai napig is érzem.
hiányoznak a dolgok, pedig külön utakon járunk. emlékszem mikor levelet írtam neked, mert valamiért ( vagy valaki miatt ) nem beszéltünk sokáig.. és én levelet írtam hogy ne haragudj rám, és felsoroltam az összes közös emlékünket.. a szokásainkat, a vicces dolgokat. ez pont valamelyik nap hazafele jutott eszembe. na meg akkoris eszembejut mikor elsétálok a házatok előtt. eszembejutnak amikor hasonló helyzetbe kerülök, vagy csak amikor vágyok egy olyan hasonló helyzetre. hiába voltunk kicsik, még mindig visszavágyom olykor a hóbuckákon éneklős estére amikor néztük ádámot mitcsinál a szobádba ( hogyan vetődik rá az ágyra :D ), amikor annyira menthetetlenül le akartunk szokni a csúnya beszédről és te még sokkal jobban káromkodtál :D, a sok tündikésvivislerázós utak, a soksok szotyi meg csík, vagy amikor itt gépeztél nálunk, nekem meg smsem jött és nem hittem neked, utána meg itt örültünk, vagy amikor felhívtalak h gyere már és engedj ki a lakásból mert nem tudok kimenni :D, az új lakásban amikor már ádámmal telefonáltam szinte majdhogynem először.. és úgy nevettettél hogy nemtudtam rendesen beszélni.. mert beteg voltam kicsit és azt parodizáltad :D na meg a kazettánk.. ami maradandó emlék mindezek mellett. mindig emlékezni fogok mindenre, hisz egyszer te voltál..

a legjobb barátnőm.


pedig málnaszörpön át, a csillagok közé repül a szívünk.