egy helyen vagyok bent a városban.. mellém lép az egyik barátom, majd kihív..követem követem,
majd megállít és eltűnik. felnézek.. és te jössz velem szembe, hozzám, mosolyogva.
leesik egy hatalmas nagy kő a szívemről, és megöleljük egymást.. olyan igazian, olyan rég találkozósan.
majd eltűnsz, és én még mindig ugyanott vagyok.
elindulok haza, mert tudom hogy ott vagy, és látnom kell téged... közbe egyre jobban sötétedik, és
köd lesz.. nemtudlak felhivni. folyamatosan nyomkodom a telefont, de nem kattint a nevedre.. mindig mást hív,
összezavarodik, lefagy. kilépek a fényre, az utcából.. ott majd hátha..felhívlak és azt mondod..te már rég nem vagy a városban.. nem tudom elhinni.
ezt most miért kellett??!
felesleges ilyeneket álmodnom.. olyan valóságos volt, hogy gyomorgörcsöm van.
kösz.
álmok álmok hagyjatok
2014.06.05. 10:45 :: csillaglány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dooriii.blog.hu/api/trackback/id/tr86280814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek