szörnyű álmom volt.
futottam..
át a házak között, a játszótereken, a kis utcákban..
és te futottál utánam.
tudtam hogy utolérsz.
megálltam és sírtam.
te odaértél és azt mondtad:
bármi történjék is, mindig szeretni foglak.
régen rázott meg így egy álom. ma sütött a nap..ültem a kanapén és azon gondolkoztam, hogy sosem múlik el?
mindig ezen fogok örlődni? örökké?
hogy miért nem voltál ott amikor kellett..
elolvastam az emaileket..amiben bizonygattad hogy mindent megadnál nekem, hogy boldog legyek.
de amikor kértem.. nem adtál semmit. csak kételyeket.
kételyekkel meg nem lehet élni. szükségem van a biztonságra.
ki kell hogy zárjalak végre.. de mindig ottvagy. ott vagy mindenhol..
miért nem küzdöttél ? értünk..
Utolsó kommentek