missnine ♥

nézegettem itt tegnap a tengerparti esküvős képeket, annyira szeretnék már ott tartani.
én nem akarok már flörtölgetni, meg taktikázgatni meg bármi ilyesmi, én ugy érzem révbe értem..
jólenne ha ő is ígyérezne még, vagy megint nemtudom mit mondhatok éppen. de igazság szerint, 
én már az emberemhez akarok hazajönni a munka után, vele akarok lefeküdni aludni és felkelni reggel.
tervezni a sok közös kalandot. 
ez az esküvő láz nem is tudom miért jött rám. nem lenne szükség amugy senki másra, elég lenne nekem 
ha ott állnánk ketten a tengerparton és ennyi. na meg persze egy pap. akkor három. 
de az a szabadságérzés.. ott a homokban, a kék víz előttünk, és mi csak egymáséi vagyunk.
annyira szeretném már ezt érezni.. kicsit belefeledkeztem a dolgokba. 
elképzeltem milyen jó lehet elmenni egy csodaszép helyre a szerelmeddel, nem figyelve senki másra csak egymásra. és ti csak nevettek, bújtok, andalogtok, megörökítitek, és csupa boldogság. 

este elkezdtünk télre nézegetni egy hetes telelést, olyan helyen ami mindkettőnknek az álma. remélem ebből lesz is valami, szerintem ki sem lehetne találni jobbat. 

megint elkalandoztam kicsit és eszembejutott a március-április. ha visszagondolok elkap a sírás, mert annyira vissza szeretném hozni azt az időt. nem történt igazságszerint semmi nagyérdemű. egyszerűen csak szerelem.
volt ez a kis megszokás dolog, hogy minden este ottvagyok, hogy minden este kutyázunk, horrorfilmet nézünk (én csukott szemmel a takaró alól) és popcornt eszünk. pont meg is találtam egy lementett smst amiben ez állt:
"mindent megadnék mégegy filmnézős popcornos estéért, én vagyok a leghülyébb ember a világon hogy otthagytalak és talán emiatt veszítelek el. te vagy a mindenem, az életem!"
remélem mégegyszer nem lesz ilyen, mindenhova jön, mindenhova megyek. ezt így akarom nagyon sokáig.
bennem van még az az érzés amikor állok a reptéren és fogom a kezét, azzal a tudattal hogy kitudja mikor érinthetem meg ujra.. soha nem akarok ilyet érezni.

ha megint elakarsz menni, tudd hogy én veled megyek.