amikor tegnap elkezdtem írni a bejegyzést, még jókedvem volt. ma már korántsincsen semmilyen sem. annyira lelombozó tud lenni, ahogy az emberek viselkednek hogy az valami hihetetlen. mindenki prédikálja a saját igazát, aztán az ellenkezőjét cselekszi.
annyira nincs kedvem ehhez. akkora szeretetéhség van bennem.. és úgy érzem megint mindenki magasról tesz rá. de most kezdjek el megint másra koncentrálni? akkor ugyanaz lesz mint volt, és azt meg nem akarom..
ezek után nekem ne mondja azt senki, hogy szar.. ha én teszek érte és a 0-t kapom vissza. nagyon elment most a kedvem mindentől. pedig nem volt olyan rosszkedvem nagy többségben visszatekintve.
szeretnék innen távol lenni. mindig ezt mondom, de ez most így is van. 1hétre legalább úgy elszakadnék. most valahogy minden bánt és fáj. újra nem érzem magam jól a bőrömbe, és köszönöm azoknak az embereknek akik egy kicsitsem tudnak értékelni, ezáltal minden önbizalmam és miegymást elvesznek tőlem másodpercek töredéke alatt. olyan nehéz pár kedves szó?
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!
Utolsó kommentek