tegnap elgondolkodtam a teraszon állva, hogy hány alkalommal álltam már kint a teraszon majdnem ugyanígy. ziláltan, mérgese, félve kicsit a holnaptól. mindig másért, másképp. néztem a holdat és azon gondolkodtam, vajon ez mindig így lesz? vajon mindig végig kell futnom a felesleges köröket, és szembesülnöm kell a létem jelentéktelenségével? nemtudom hogy tesztel-e az élet, hogy ha ezeket mind tűröm, elviselem, túlélem és felállok, akkor enyém lesz a főnyeremény? valami nagyon nagy dolog? olyan amire mindig is vágytam? tudnom kéne.. mert ha mindez hiába való akkor nem küzdök. sokszor leirom hogy belefáradtam, de az érzelmeim végesek. elgyengülnek ahelyett h erősödnének. bár erősödnek eleget, de csak úgy magamban, magamnak erősítgetem, hátha egyszer szüksége lesz rá. de egyre jobban úgy tűnik hogy nincs rá kereslet. tehát felhagyok a kínálással. nincs több kínálat. leszek egy semleges, üres, érdektelen, unalmas egyén.egyszer majd biztosan rátalálok önmagamra.. mert ez most..nem én vagyok.ez egy gyenge másolata az eredeti önmagamnak, aki betegesen próbál megfelelni, és hasonlítani. de nem megy neki. sosem ment túl jól. várom azt a percet mikor eléri a csúcsot, és kiteljesedik. biztos jó érzés lesz ráébredni, szembesülni vele.
próbálok kiszakadni. kiszakadni innen, ebből a rettentő fertőből. az emberek nagyon elrejtették minden szeretetüket a többi ember felé. nemtudom miért, de nemkérek a mocsokból. engem a szeretet motivál. rossz érzés ráébredni, hogy akit a legjobban szeretsz a világon, ő is elfordítja tőled a szeretetét. nem először fordul elő. megannyi ember eljátszotta már a bizalmam, és küldött a padlóra. barátnők, barátok... ilyenkor mindig csak azt tudom mondani és egyben kérdezni de talán ezt csak én hallom meg.. hogy fordított helyzetben mennyire esne jól?erre sosem kapok választ. és nem kivánom senkinek h ilyen helyzetben legyenek.
'Egyedül én bíztam benned ezen a Földön, és ezért rúgtál belém a földön..'
Utolsó kommentek