missnine ♥

furcsa dolgok az emlékek. már pedig az én esetemben most csak azért, mert mások használják fel őket. amit nem szívlelek. 

igazság szerint, már visszafogom magam, elszáll a dühöm egy párperc alatt, mert kezdem megtanulni hogy ezekért felesleges idegeskedni. aki mások dolgaival él vissza az egy szánalmas ember. egy csicska fogalmazhatnék igyis. 
visszaolvasom azokat a sorokat, amiket egyszer egy számomra fontos embernek irtam, amihez megannyi fájó vagy szép emlék köt.. és most látom egy általam megvetett embernél.. mi ez amugy?  valaki megtudja nekem magyarázni?

mi az, amikor annyira reménytelen ember vagy, hogy mások életébe kapaszkodsz, és azt hiszed hogy ettől téged majd szeretni fognak, és akinek veszed az emlékeit majd tisztelni fog ezért? nemis tudom mit csinálnék egy ilyennel legszívesebben.. 
mondhatnám azt is h nem nevetséges és szánalmas, hanem inkább szomorú dolog.. és sajnálatra méltó. igen ez a megfelelő. ezentúl sajnálni fogom! 

na meg persze, azt a percet is sajnálom amikor átnyújtottam a kezem és azt mondtam, hogy "szia, dóri vagyok". mérhetetlenül sajnálom. bár enélkül is ismernél, de én azt kívánom, én bár ne ismernélek még csak látásból sem.