sokszor megbánunk bizonyos döntéseket.. de sokszor csak azt hisszük hogy a dolgot amit megbánni készülünk, meg is kell bánnunk. hiszen ez az élet.. annyi mindent ki kell próbálni. bár minden dolog után, valami uj jön. nem biztos hogy jobb, vagy rosszabb de uj. és ettől leszünk azok akik vagyunk. élünk a világban, benyomások érnek minket minden percben. és ezek a benyomások alakítanak rajtunk. tesznek jóvá, avagy rosszá. néha talán semlegessé.
sok dolog fáj, de megannyi dolog tud örömet okozni.. tele van csupa csupa örömmel a napfény, a madarak, a zene.. a mosoly, az illatok, a találkozások. meg kell tanulnunk pozítivan élni. ha mindig csak a rosszra gondolunk, bevonzzuk azt. pedig semmi szükség rá.
emlékeimben őrzöm azt a sok sok boldog órát, amit néhány körülöttem élő ember okozott nekem. ha tehetném, visszamenve az időben.. képeket készítenék. vagy a memóriámban fotóznék. persze ez nem lehetséges, de ígyis itt él bennem minden kép, minden olyan boldog pillanat amit a kezemben is tartanék.
van egy hősöm. a mindennapjaim hőse. de olykor ez a hős is gonosszá válik. de hálás lehetek neki, h megmentett mikor fuldokoltam. ha nem tette volna meg, talán épp olyan reménytelenül szánalmas lenne az életem mint most a helyemre lépőknek és a helyemben lévőknek. mérhetetlenül büszke vagyok, magamra is és rá is emiatt, többször érzem magam erősnek mellette, mint gyengének. és ez jó, hisz ki szereti folyamatosan gyengének érezni magát? remélem nem okoz nekem mérhetetlen fájdalmat, nem tör le sok darabot a szívemből, hiszen az idő nem fog megállni amíg én összeragasztom.. de mindent csak remélni lehet, tudni nem tudhatunk semmit biztosan.
ez egy körforgás.. elfogyok az ölelésben.
Utolsó kommentek