missnine ♥

amikor a párok, már régóta vannak együtt, a körülöttük lévő emberek gondolatába beférkőzik az a kis valami amitől arra a következtetésre jutnak, hogyha már van egy kis akadály, akkor a pár bizonyos módon szakítani fog, az olyan jellegű felkiálltással, hogy "hiszem már amugyis olyan sokat voltak együtt.." vagy a jobb verzió "biztos már unják egymást".ezek a reakciók, elindítanak egy olyan folyamatot az egyes nő nemű egyénekben, hogy a kapcsolatban élő férfi biztos vágyik már valami újra, ezért becserkészhető állapotban van.
ez még több bonyodalmat szül, mert a férfinak vagy tetszik ez az "új" dolog, vagy nem és nem meri megmondani, csak sodródik az árral, amig ott nem találja magát hogy a kapcsolata romokban hever, emiatt a sodródás miatt. és itt joggal mondhatják hogy "biztos már unták egymást." pedig a szerelem nem ez. a szerelem az, amikor már nagyon hosszú idő után is, akármennyire készít ki a párod bármilyen hülyeségével, te szereted, és azzal az érzéssel kelsz fel mindennap hogy mellette a helyed, egyre többet szeretnél vele lenni, bármi van neked ő a másik feled. és nem kell az új, a bizonytalan.. mert te szeretsz valakit. persze ez nem mindig van így. van úgy hogy jön egy jobb fenekű nagyobb mellű szőke cicapicsa és a férfinak az esze elköltözik a farkába. ilyen esetekben a mi szívűnk összetörik, még jobban lerongyol minket a fájdalom, egyre csúnyábbnak érezzük magunkat, majd jobban és jobban leszünk. kikecmergünk az ágyból, helyre tesszük magunkat, szalad tovább a világ, míg végül találunk valaki olyat aki nem a mellünkért szeret, és keresi a biztonságot a szeretetünkben. aztán lehet hogy a régi visszatérne mert a szőkecicája talált valaki gazdagabbat, mi meg jót mosolygunk és éljük az életünket azzal, aki nem tenne minket kockára.