hogyha 1napom lenne már csak?
valószínűleg már nem tudnék mindent megtenni, amit eddig még nem.
de biztosan tudom, hogy minden barátommal eltöltenék egy kis időt, és elmondanám nekik mennyire sokat jelentettek nekem az életben.
ha persze 1 hét lenne még..
megpróbálnék nem sírni minden percben, mert az elválás fáj.
próbálnám élvezni a maradék időmet. korán kelnék 6nap, és 1napon sokáig aludnék, mert szeretek. megkérném a barátaimat, hogy áldozzák rám a hetüket. annyiszor ölelném meg őket, ahányszor nem szégyellem. szorítanám őket a végtelenségig. mert jó barátok.
töltenék egy kis időt a családommal, akik biztos nem tudnák feldolgozni, de kérném őket hogy mosolyogjanak, mert ezek az emlékek szépek.
nem utolsó sorban a legtöbb időt arra a szánnám, aki a legkedvesebb a szívemnek.
aki mellettem van, vigyáz rám, és mindent megtesz értem. nehéz lenne belegondolni, hogy már csak pár pillanat ami megmarad. pár pillanatig nézhetem a zöld szemét, érinthetem a bőrét, hallhatom a hangját. kérném, hogy ne engedje el a kezem.
elmennék, kiválasztanám a legszebb ruhát, amiben csinosnak érzem magam.. megszépülnék.. és ha már nem utazhatnék el az utolsó napban vágyaim szigetére, nem szomorkodnék. felmennék arra a helyre, ahonnan belátom a várost. megkérém Őt, hogy legyen ott velem, és nézze meg velem azt a bizonyos utolsó naplementét.
2010.04.07. 03:01 :: csillaglány
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dooriii.blog.hu/api/trackback/id/tr841900684
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek