reggel.
egyre erősödő csörgés ráz fel álmomból.
a redőny repedésein besütő nap kellemes érzéssel tölt el.
ideje felkelni.
az őrölt fekete őrületes illata kúszik be halkan az ajtó alatti résen.
csalogat.
hívogat.
már-már kényszeres cselekvésnek minősül.
csend van.
üresség.
meleg, de a lelked mégis didereg.
majd előkerül a hosszú zöld mentolos.
énszeretem.
vágyom a melegre.
tőled.
bár csak pótlom a hiányt.
a nap fénye átjárja a testem, a fekete és a szürke keveredik,végtelen táncot járnak egymással.
a lelkem melegszik.
hamiskás az érzés.
szól a zene.
bambulok.
kócos hajjal ülök, és nézem a tájat.
cikáznak a gondolatok.
nyugalom van.
halk pittyegés töri meg a csendet.
vonakodva vonszolom magam vissza a kis pirosért.
te lennél?
nem..
csak egy elfeledett jegyzet hívta fel magára a figyelmet.
visszaülök.
mégmindig üres.
lassan rá kell jönnöm, hiányzol.
majd elnyomom a csikket, és visszafekszem csendben amíg rájössz,
szükségem van a melegre.
rámparancsolt hogy tegyem közzé érzéseim ezavalaki:] : kattide:]
Utolsó kommentek