teljes mértékben igaz, ami a hátamat fogja hamarosan díszíteni. és nem bánom, mert így működik minden.furán érzem magam.. egyre erősödik bennem napról napra, hogy ideje indulni.
amikor munka után jövök át a dunán, szinte csodálattal bámulom az összes hajót, a vizet, a naplemetét..és ez az, amire szükségem van. megteszek mindent, hogy valóra váltsam az álmaimat.
mindenkiben csalódok, úgy érzem, azok akiket barátoknak hívtam régen, már idegenek. valami más.
én változok, nem az idő. éppen ezért kell megtalálnom önmagam, ezért kell elindulnom, ezért kell tennem azért, hogy ne igy fejeződjön be. itt nem vagyok boldog. és az emberek rendszerint tanúbizonyságot tesznek arról, milyen könnyű az embert elhagyni, vagy csak összetörni.
annyira betegesen akarok már szeretni valakit, hogy egyszerűen nem megy. nem fog meg senki.
nem látok senkiben semmit. nem is nagyon ismerkedek az is igaz. de ha néha felém téved valaki, aki egy percig is próbálja velem elhitetni, hogy egy picit is érdeklődik irántam, rögtön lezongorázom magamban, hogy egyáltalán nem érdeklem, csak éppen csajhiány van, és ez 1-2-re ki is derül. ezért hát, nem érdekel senki.
ami viszont érdekel.. hogy a szívem hatalmas nagy részét kitöltő személy, nagyon messze van tőlem..és ez egy kicsit mindennap megtör valahol. ilyenkor mondjuk összeteszem a két kezem, hogy van internet, és tudok neki bármelyik percben irni. de már nagyon hiányzik a hülye nevetése, vagy csak hogy kimondja hogy DORCS. :D
számolom vissza a napokat "testvér", és már alig várom a zenehallgatós, chillezős, főzős délutánjainkat.
" * 3 hete tanulok egy részt!
- jó, de majd szólj előtte, mikor jön.
* mmmmoney " :D:D:D
és amikor ezt látja az ember:
több hónap szenvedés után, akkor elgondolkozik, hogy vajon most ujra le kell zongoráznom, hogy sose lesz már olyan..?! ettől még jobban egyedül érzem magam.
Utolsó kommentek