'úgy akartam ragyogni, ahogy te. de nem a te mintádra, nem belőled. hanem tudtam, hogy ez bennem is él, de előtte soha nem érintette meg senki. éreztem, hogy te vagy a kulcs hozzám, és soha nem akartam már leállni. soha nem akartam ettől az egésztől megfosztva lenni. pedig minden pillanat a szárnyaival éreztette velem, hogy vége lesz [...] önző voltam, és magamnak akartam. és képtelen voltam leállni. képtelen voltam távolról figyelni. másoknak adni, akik soha nem lesznek elég hálásak érted. gyerekesen ítélkeztem. helytelenül. néha persze próbáltam elfogadni azt, amit kapok. aztán elmartuk egymást, és a végére már senki nem értett semmit. '
Utolsó kommentek