milyen szépnek tudunk látni valamit még az elején.. milyen felemelőnek, remény keltőnek, boldogságnak.. aztán szép lassan nem látunk már semmit.. nézem a fotót, nézem az arcát, és nem látok már semmit.csak az jut eszembe, hogy akkor még milyen vidáman néztem azt a képet.…
Utolsó kommentek