a véletlen találkozások reményét felváltotta a rettegés. ne legyél ott. ne lássalak meg. ne tudjak rólad semmit. ne halljam a neved. ne kezdjem el összerakni a legapróbb kockákat, hogy akkor vajon hogyan is folytatódott az életed, nélkülem. a véletlen találkozások átfordultak a kegyetlenségbe. nem magamban nem vagyok biztos, hanem a sorsban. nem tudom, hogy kit kinek rendel. kit kitől szakít el. kitől foszt meg egy ártatlan, mit sem sejtő reggelen. kit lök elém. becsukom majd a szemem. nem akarok a világodról tudni. sérülések nélkül szeretném megúszni. de mint tudjuk, ezek a dolgok, többnyire ritkán múlnak rajtunk. csak az álarcokról tehetünk. láss erősnek. hidd, hogy már túl vagyok az egészen. hidd el, és még véletlen se tegyél tönkre. újra. ne köszönj. menekülj el, ahogy mindig is tetted.
2013.01.08. 01:51 :: csillaglány
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dooriii.blog.hu/api/trackback/id/tr725004595
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek