régóta nem írtam már, ennek több oka is volt.. vagy túlzottan boldog voltam..vagy annyira szarkedvű hogy leszartam mindent. meg igazából ha géphez ültem sem volt tulsok időm..
most sincs kedvem irni, de a szívem szétszakad. nemtudom mivel tudnék enyhiteni ezen.
tudom, tudom.. majd az idő. de minek? kuuuuuurvára nem akarok semmitsem enyhiteni, semmitsem akarok.
az emberek jönnek-mennek, és magukkal visznek egy darabot a szívemből. ez mire jó? miért kell?
'Az életemben annyi darab hasadt le a szívemből, hogy alig maradt, amivel tovább élhetnék, de erőltetem a mosolyt, mert tudom, hogy..'
ez jutott eszembe egyből. magamra kéne koncentrálnom most, ahogy mindenki mondja. de olyan rettenetesen hülye vagyok, hogy mindig mást helyezek magam elé. önzőnek kéne lenni? sosem tudtam..
hülye vagyok?
igen
szeretem?
nagyon
el kéne engedni
mert ha elengeded és visszajön, a tiéd lehet..
sajnálom, hogy mindig csak arról irok ami fáj. ilyen vagyok. reménytelenül.
várom hogy visszajöjjön. ameddig csak tudok, várok. 
mitől csak olvadna minden..
2012.06.22. 13:17 :: csillaglány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dooriii.blog.hu/api/trackback/id/tr314604629
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek