Bárcsak megértenéd, éreznéd, amit érzek,
Hisz már oly kevés mit kérek, így már oly kevés mit érek.
Csak feltételes mód, mert itt minden bizonytalan,
Közhelyek a felszínen, a lényeg titok marad.
Buta szemek, sértő szavak, diktatúra, szétlőtt falak,
Most már húzd le a poharad, mert a harag, ami maradt.
Bennem, bennünk, mind közönyösek lettünk,
Elvesztünk, hisz önző lett minden egyes tettünk.
Mert egy-két mosoly, egy kedves arcot koszol be,
Érdekbarátság, csak tanulságot vonok le.
Mohón a cél felé, már nincsenek barátok,
Hátrafordulhattok, de itt egyet sem találtok.
Kihalt város, üres szívek, kik elvesztették a hitet,
Régen szerettél de minek, már nem kellenék senkinek.
Fakó, kopár vidék, hazugság vette el színét,
Küzdenék, de miért? Küzdenék, de kiért?
Mindenki változik, így változtam hát én is,
Mi tegnap eget rengetett, ma fel se ráz de mégis,
Minden megszépít az idő, sok a megszépítendő,
Elfecsérelt esztendő, elfelejtve egyszer jő,
Magányos gondolat, előre látunk sorsokat,
Senki nem ért egyet, mégis minden bárány bólogat,
Bátor gyávaság erősen szorít torkokat,
De ők sem szólnak vissza, a tömeg szót fogad,
Van ki vakon, szeret, van kit, elvakít a düh,
Van ki máson nevet, mert segíteni túl egyszerű,
Lenne, mennék, inkább messze, érzem lassan minden veszve,
Balsors a társam, mert a szerencse csak hitegetne,
Miben hinnék? Halott minden érzés,
Súlyosak a szavak, az összes szótag széttép,
Összevissza, nincs itt lap mi tiszta,
Makacsul előre, soha ne nézz vissza.
♥♪
Utolsó kommentek