igen. rögtön gondoltam hogy ma reggel nem kellett volna felkelni.
veszekedés itthon, majd tali vele♥, közbe kapni egy telefont hogy a barátod elesett a motorral.
Találkozni a legjobb barátoddal, akinek pár hónapja te jelentetted a világot, és mára már csak annyit se mond a szeretlek szóra h énis.. csalódottan továbbmenni, látni az általad szeretett személyt hogy alig bír mozogni és legszívesebben átvennéd a fájdalmát csak hogy őt jobban lásd. Elindulni haza, közbe várni hogy látod azt akit már rég nem, és esetleg kapsz egy ölelést. de nem. hazaesni éhesen, mert egésznap nemláttál kaját csak nikotint, leülni a géped elé, belépni msnre.. ahol kiírod h egy roncsvagy és most ne.. megtalál mindenki. nem értenek meg. neked ennek a napnak a csúcsán is veszekedned kell órákon át hogy megértsék ma ne. és nem. nemnemnemnemnem. de azért mégis. hallgatni a legjobbat hogy ő is kivan borulva és már sehogyse megy. elviselni. aztán még ráadásként tapasztalod h elszakad a nyakláncod amit már 2éve megállás nélkül hordassz mert kabala. azt hiszem ennyi. mára ennyi.
[csak halkan suttogtam magamnak úgy, hogy én magam se halljam C'est la vie. ]
Utolsó kommentek