nemtudom ilyenkor mi a teendő. még talán nemvoltam ilyen helyzetben. soha nem láttam férfit ennyire sírni. tehetetlen voltam. úgyéreztem bármit teszek, kevés vagyok. nemtudtam vígaszt nyújtani, amivel tudtam volna, nem tehettem. nem akarok ilyen helyzeteket átélni, már tudom mit érezhetett az aki átélte ugyanazt nálam is.
soha nem akarok megint ilyet, igaz ami igaz, már sokkal érzéketlenebb vagyok mint régen.. legalábbis annak mutatom magam. nemtudom.. ezt majd valahogy elrendezi az élet. kitudja merre visz még, merre leszek pár hét múlva. mert nembiztos hogy még itt..
végül mindent megértünk, azt is, hogy ki miért és miért pont úgy szeretett minket ahogy. azt is, hogy miért kellett bizonyos dolgokkal szembenéznünk. mindent. a világ súlyát, ami már visszanézve nem is teher, csak egy megálló. megértjük, hogy a dolgoknak változniuk kell. néhányan érkeznek az életünkbe, néhányan pedig örökre távoznak. a kirakós összeáll, s bár boldogabbak nem leszünk, de egy egészen kicsit megkönnyebbülünk. és megyünk tovább előre..
Utolsó kommentek