istenem, hát akármelyik nap kidobja az aznapi illúziót, mindig felismerem benne magam..ez miért van?
ez a mai napi.. lehet a holnapit el se fogom olvasni csak tovább görgetem.
percenként ellenőrzöm, hogy vajon elfelejtettelek már végre? percenként kerülök ellentmondásba magammal, hogy el akarlak-e felejteni [...] az ürességre koncentrálok. nagyokat kortyolok belőle. mint mikor álmomban egy édességboltban találom magam, ahol bármiből ehetek, de az ízeket nem érezhetem. sótlanok a nappalok. percenként ellenőrizlek, leások a szívem mélyére, és csalódottan veszem észre, hogy még mindig ott lapulsz, még mindig nem áll szándékodban távozni. és mikor megmozdulsz, könyörögve kérlek, hogy maradj még. nem maradhatsz. már régóta csak egy fejben rögzített képpel helyettesítelek. hozzá beszélek, hogy fel tudjam dolgozni a hiányod. hogy legyen búcsú, legyen levezetés.
Utolsó kommentek