nemtudom mivan most velem.. tényleg megint érzem hogy kezdem kicsit elhagyni magam.. mintha megint zavaros lenne körülöttem minden. persze, az is, ez tény. csak eddig nagyjából tudtam is kezelni.
de most nem vágyom másra, minthogy valami messzi helyen legyek egy szép szobában, egy kandallóval, és nézzem ahogy esik a hó. pihenni szeretnék. szeretnék szeretni. de mintha cseppenként oltanák ki belőlem..
ittvan a karácsony..2éve imádom.. rámjön a sütisütés, a díszítés, az ajándékcsomagolási láz, a rénszarvas imádat, a forralt bor ivás, a fények.. minden. azt akarom mindig hogy tökéletes legyen.
de.. hogy mivan most? a szobám romokban, mindent eldobálok, arrébbtolok, egyedül a pici ágyam szabad, amin fekszek, egyébként minden romokban. ahelyett.. hogy állna egy szép feldiszitett fa az ablaknál, alatta ajándékok.. sütit sütnék és várnám a szívem.. várom a szívem. hogy cselekedjen helyettem, amikor én már megfáradok.
ma egy nagyon jó barátom azt mondta nekem, hogy az a furcsa (furcsa? lehet azt a szót használta hogy jó..) bennem, hogy amikor nagyon szarul vagyok, akkoris mosolygok és olyan vagyok mintha semmi baj sem lenne.
nem ugy mesélem a sztorikat sem mintha rossz lenne, pedig tudja hogy rossz..
miért mutassam h rosszul vagyok? aki ismer, úgyis tudja. a szemembe néz és látja.
ilyenkor mondjuk kicsit elgondolkodok, hogy bár azt mondaná valaki, hogy ne vigyorogjak, és mondjam az igazat, mondjam azt amit érzek.. de azzal is mitől jobb?
holvagy, te aki a dobozban lapulsz a szekrény tetején?
Tudom azt, hogy érzed már, amit én érzek mikor rám nézel.
Utolsó kommentek