missnine ♥

fekszünk az ágyban összegabaloydva, és egyszer csak arra a következtetésre jutunk, hogy e fekvés felett érzett örömünk már nem fejezhető ki másként, mint azzal a bizonyos szóval, amelynek előzményei és következményei mindennél fontosabbak és súlyosabbak, fájdalmasabbak és felemelőbbek.

fekszünk de már nem elmélkedünk, mert nincs min és miért. És ha visszagondolunk, teljesen homályosnak és érthetetlennek tűnik az állapot, hogy őszinték, tiszták, és boldogok voltunk, még ha nem is tudjuk pontosan hogy ez mit is jelent. nem voltak kétségeink, mert nem voltunk magunknál. nem gondolkodtunk rajta, hogy kimondjuk-e, mert kijött az magától, csak úgy észrevétlenül. ebben és csakis ebben az esetben higgyük el! amikor nem vettük észre, mert a világ legtermészetesebb dolgának számított.