ez a mai nap. csak az Őszt hozta elő bennem. mennyei érzés volt ülni a padon Vele, miközben a piros-sárga falevelek csak úgy hullottak a szélben a még még zöldellő fűre.
a nap sugarai áthatoltak az ágak között és a szemébe sütött. jóvolt nézni.
jóvolt érezni ahogy simogat az a lágy sugár. és mi csak nevettünk.
bár könnyezve érkezett, mégis úgy ment el mint régen. mosolyogva. szeretettel.
úgymond szerelmesen.
ez a kibeszélés, átbeszélés, megbeszélés kellett.
kellett a darázs, kellett a kréta a padon majd a gatyán, kellett a hülyeség.
felkellett idézni a régit, amikor sikítva esett át rajtam mikor nevetve feküdtem a földön..
és miegymás.
ez az Ősz.
szerelmek.
imádom ezt.
gyertek sétáljunk egyet.
[ Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen. ]
Utolsó kommentek